Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

lalata rolt. Erről tanúskodik legalább ax a körülmény, bogy as uj anyakönyvbe »ár Moceonáky Lukács egéss sereg feljegysást irt át a régiből, amelyek nőst Kisvérda múltjának igen fontos forrásai. «Én pedig Hocsonáky Lukács, Kisvérda plébánosa ezeket •élten helyesnek kivonatolni a nagy Anyakönyvből s belefoglalni a kicsibe, melyet én most 1666. július 1. napján megkezdek, nagyobb már megtelvén és elavulván..." 1673-ban fosztogató rablóbanda rohanta meg Kisvárdát. Vezérük, Fekete Jankó, akit a nép csak Sarcoltatónak hívott, miután mindent amit lehetett összeszedtek, a várost felgyújtották. A templom is leégett, a szentély falai azonban épen maradtak, de erősen megrongálódva ugy, hogy ettől as időtől as 1700-as évek elejéig nem is miséztek benne. 1717-ben került Kisvárdara Fejér János plébános, akinek nevét Kisvérda nagy templomépitöi, Szent László király és az 1400 körül ált Kisvárday Péter királyi kincstartó nevei mellé kell feljegyeznünk. Fejér János pálosrendi szerzetes volt, a leleszi pálosrendi konvent tagja. Amikor Kisvárdára került, teljesen desolált viszonyokat talált maga előtt. A templom romokban hevert Fekete Jankó dúlása óta, sőt éppen 1717-ben egy tatár rablóbanda száguldott le a náramarosi hegyekből, amely ismét feldúlta a várost. Mindenfelé teljes romlás volt. Fejér János nem riadt meg a munkától. Rendezte a plébániát, összeszedte a megmeredt feljegyzéseket, kikutatta és visszaszerezte az egyház szétszóródott vagyontárgyait, híveinek és a vármegye urainak a segítségével 1722-ben hozzákezdett a templom felépítéséhez. A templom mai formája az ő müve. A megmaradt falakat rendbehozatta és korának stílusában, egy égessen primitiv barokkban a mostani hajót toldotta hozzá. 1724-ban már boldogan 114