Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

külső érintkezésben helyét egyre inkább a magyar nyel* vette át. Ez a folyamat a szlovákok esetében nem volt olyan gyors, mint az Észak-Tiszántúl egyéb nemzetiségeinél, akik már a 19. század végén lényegében asszimilálódtak áz őket körülvevő magyarsághoz. BALOGH Pál 1902-ben megjelent munkájábsn még a vizsgált terület 32 településén mutat ki 1-9 %,egyben 10-19 %,egyben 20-29 % szlovák lakosságot. 4 A szlovákok az I. világháborúig folyamatos utánpótlást kaptak a felső-magyarországi szlovák nyelvű megyékből, igy a korábban ide költözöttek nem szigetelődtek el teljesen korábbi nyelvterületüktől. Hogy ez mennyire igy van, arról Y.ÁRKUS Mihály 1943-ban megjelent munkája is tájékoztat. Syiregyházán és környékén, becslése szerint, még ekkor is közel 27.000 főnyi szlovák élt, bár megjegyzi,hogy"

Jóréezük már túljutott a tét-magyar nyelvcserén,de egy kisebb rész még mindig kétnyelvűnek számitható..." 45 Dolgozatunk végén fel kell hivnunk a figyelmet arra, hogy bár a 18-19» század során a terület sok községébe költöztek kisebb-nagyobb számban szlovákok, mégsem változtatták meg jelentősen a lakosság etnikai összetételét, ott a magyar lakosság mindvégig túlnyomó többséget alkotott. A megye nemzetiségeinek aránya csak egyetlen esetben, a 19.század közepén haladta meg az összelakosság 10%át, máskor sohasem. Jegyzetek: 1. PALÁDI-KOVACS Attila: Ukrán szórványok a 16-19. században a mai Magyarország északkeleti részén. /Népi kultúra - népi társadalom VII./ Bp, 1973; PÁLL István: Az Eszak-Tiszántúl német és román szórványlakossága a 20.