Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

az én társaim, irántam még mindig tartó figyelemből külön, számomra is melyen aztán felső ruhánkkal takaródzva háltunk.Mielőbb azonban lefeküdtünk volna: bejött egy vadász, aki magát alvadásznak mondta; de ezt mutstó jelvénye, - a galléron két felől páros fehérsújtás hiányzott; ripacsos arca, mellén alól alig érő rövid inge, mely alól durva bőre kilátszott - nem mutatta azt a geargiet; dehát megtetszett neki az ón pajtásaim által rendesen elkészített vackom, melyen ott feküdt már takaróul szolgálandó már ismeretes származású tulajdon honvédköpenyegem is; mert állami vadász ruházatot még csak másnap voltunk kapandók s kérdezi "Kié legyen im' ez ágy? ..." én mondám: "az enyém legyen..." "Én ezt magamnak foglalom"mondá. "Ha ezek a jó fiúk, akik nekem csinálták, megengedik és ha jogot tud hozzá felmutatni: lehetséges." És a legények egyszerre kiáltottak fel: "Olyan nincs, mi azt nem másnak, mint a mi helyettes alvadászunknak készítettük: csináljon magának amott ott, ahova való,..itt nem engedjük, minket ide kvártélyoztak s mi eddig magát nem is láttuk; takarodjék innen!..," Az én talán kanészből vedlett alvadá8zom azonban gorombáskodni kezdett, amit a legények azzal viszonoztak, hogy rövid úton kiakólbólitották a hideg émbitusra. Ő aztán panaszra ment s jelentést tett különösen ellenem. A napostiszt azonnal idézett..o Kérdésére elmondtam a jelenetet, hivatkozva a legényekre, akiket szintén kihallgatván, a kvázi káplárt okvetetlenkedő gorombaságáórt lehordta s minket elbocsátott büntetés nélkül s többé azt a faszolt alvadászt nem láttam sem !í,váradon sem további katonai pályámon. Másnap komisz montourt kaptunk s be is osztottak kezdetlegesen szakaszokba;ideiglenes altiszteket vélogattak ki, amivé sokan tolakodással igyekeztek lenni?»<> én