Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

hazament Fülpöe Darócra, áldott amláktí neje - Ilosvay Katalin ölelő karjaiba; de nem dicsekedett el bizonyosan, hacsak humorból nem, amihez különben nagy hajlama volt a tudott ia, viselt dolgaival a fennkölt lelkű honleány elŐtt, bárha nem tarthatott attól, hogy mások szemére vetik; mert hiszen azok sem voltak becsületre méltóbbak, habár nem értek is oly madárgyorsassággal haza, mint ő... nem értek, de kétségkívül csak azért nem, mert nem volt oly párját ritkító gyors hátaslovuk, de talán nem is volt oly kedves nejök és szeretett otthonuk, mint neki. Igy ismétlődött meg 1848-ban az 1809-diki nemesi lnsurrectio futása Győrtől, most: a nemzeti felkelő sereg részéről Deéstől.Bizony nem lehet megmondani, melyik volt szégyenletesebb, hacsak azt nem mérlegeljük, hogy amaz egy világverő Napoleon serege elől történt, ez pedig egy jelentéktelen osztrák ezredes - Urban elől. Hát mi? ... Lence barátom és én - lemenve a szörnyű lovasvágtatás és szekértolongás által is veszélyeztetett országútról, a deési Szamos-hidon átjőve - az útmelletti szántóföldekre, a melyek mint már felébb megjegyeztem, a hóolvadástói lágyak és ragadósak voltak, de veszélytelenek; onnan nézhettük háboritás nélkül a dicstelen retirálást s vártuk ez alkalmat, mig ránk nézve is, akik nem nehéz felszereléssel, de gyalog voltunk, lehetőbbé válik .a bús bandukolás. Nekünk is volt ugyan saját fogatunk - a századiroda /egy majdnem kiszáradt kalamáris meg egy pár iv gyűrött papír/ hordozására, de meg a "század Írnokai" hangzatos nevet viselő uraságunk nem is masírozhatott gyalog, Ki

s-bunyón erre a kényelemre kaptunk legutóbb egy négy kis-ökrös elŐfogatot, melyet, - minthogy két oláh gazda összefogásával állíttatott ki,a két tulajdonos hajtott s miután Kls-nyiree

nél az egész sereg mér mindenfe-