Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

Nagyvárad elfoglalása után Debrecen megtámadása volt a cél. Ezt a hadmüveietet támogatta volna Erdély északi vonalán Dés és Nagybánya megszállása,majd Szatmár, valamint Nagykároly elfoglalása. Észak-Magyarországon Schlick altábornagynak a Dukla» szoroson át Kassa, Losonc, Miskolc vonalon kellett volna a fősereggel találkoznia. Dél-Magyarországon Jellaschits zárta be az ország körül a katonai gyürüt. Ezek a hadmüveletek kiemelt jelentőségűvé tették a Tiszántúl, benne Debrecen védelmét. November végére ugyanis Puchner tábornok és Urban császári ezredes Erdély elfoglalása után a Nagyvárad-Nagykároly-Szatmárnémeti vonalat veszélyeztette. Tervük megvalósulása esetén Debrecen és Tiszántúl osztrák megszállás alá került volna. Szinte az utolsó pillanatban érkezett Bem tábornok /1848. november végén/, aki Kossuth megbizásából a debreceni, vagyváradi, csúcsai és szatmári csapatszemlék után, december közepén megkezdte a Partium és Erdély felszabadítását. Ha a tábornok egy hónappal előbb jelentkezik szolgálattételre, még együtt találja a szabolcs-szatmári önkéntesek seregét, Katona Miklós őrnagy parancsnoksága alatt. Ha ez megtörtént volna, bizonyára nem következik be a dési veresége Bartha Mór memoárjában önvédelmi harcról és nem támadó háborúról is.Kossuth Lajost ebben az időben elsősorban a védekezés elve vezérelte. A magyar hadmozdulatokat mindig a pillanatnyi szükség, az ellenség támadó kezdeményezése határozta meg. "Előre kidolgozott és következetesen véghezvitt hadműveleti terv a magyar hadseregben a döntő hadmüveletek kezdetén, nem volt..." Önálló magyar kezdeményezésen alapuló támadó hadmozdulatról még nem beszélhetünk. A kormány jól képzett ma»