Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

4. Angalét Sándor: A demokratikus kibontakozás Beregsurány községben 1944-1949

lódsorban élt,részben napszámbél tengette életét. Nem kívánom részletezni a nyomort és a szenvedést,de hozzá kell még tennem, hogy Bereg megye az ország legelmaradottabb területéhez tartozott. A régi időkben megyénket úgy emlegették, hogy: a sötét Bereg. A község kulturális téren is nagyon elmaradott volt.Sok volt az Írástudatlan, a 6 elemi iskolát kevesen fejezték be. A lakosság politikai téren, vagy a szólásszabadság tekintetében teljesen elnyomott volt.Csak néha, egy-egy hiró- vagy képviselő választásnál lehetett érzékelni némi megmozdulást. Nagy volt a korteskedés. A választás úgy történt, hogy a legmódosabb parasztot jelölték birónak. A választás napján egy hordó bort kitettek az udvarra és megkezdődött a nagy Ivászat. De csak azok kaptak,akik a jelöltre szavaztak. A választások ideje alatt csendőrök járták az utcákat, figyelték az ellenzékieket, akik általában szegény napszámosok voltak. A cselédségnek mindig arra kellett szavazniuk,akikre a földesuruk szavazott* Ellenkező esetben már évközben elvesztették a kenyerUket, azaz elküldték őket. A választások után az ellenzékiek abban a megtorlásban részesültek,hogy nem kaptak munkát. Ha hangoskodtak, a csendőrök megverték őket. Legtöbb esetben a választások előtt az ellenzéki embereket behívták katonának, hogy ne zavarja a választásokat. Községünkben a politikai élet nem nagy múltra tekint vissza. A legnagyobb megmozdulás a Tanácsköztársaság ideje alatt volt, ahogy ezt az idős emberek elmondták. Itt kívánom feleleveníteni Kálvin József, ingelét "Ferenc,Oláh Bólint, Ráh János, id.Angalét Sándor visszaemlékezéseit, akik átélték a forradalmi eseményeket. Elmondták,hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után a front-