Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)
3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején
1925-ben megalakult a községben a Legelő Társula t.Ez jól működött, gondozta a legelőt, és a legelőn belül és körül nagy fásitást végzett. Sajnos, ezeket a fákat letarolták, de utánpótlásról nem gondoskodtak. Ipar, kereskedelem Községünkben csak kisipar, szolgáltatóipar volt, a következők szerint: 4 kovács, 2 kerékgyártó, 2 asztalos, 6 cipész, 3 szobafestő, 2 férfifodrász, 1 férfiszabó, 1 üveges,1 kőműves. A kisüzemek között volt: 2 szikvizüzem, 1 kenyérsütőde, 1 malom olajütővel,darálóval és köleshántolóval. Hat cséplőgép is volt a faluban, Az első világháború után alekult meg községünkben a "HANGYA" Fogyasztási és Hitel Szövetkezet. A Hangya 1934 után, a rossz vezetés miatt, fizetőképtelenné vált, e igy megbukott. Ezután, mind a felvásárló, mind az ellátó kereskedelem magánkezekbe került. Nagykereskedő a községben nem volt,az egész kereskedelmet kiskereskedők bonyolították le. 1938-tól a szemeetermények felvásárlását a "Futura", később a "Hombár" bonyolította le.Ekkorra a magénkereskedőket már szinte teljesen kizárták a felvásárló kereskedelemből. 1920-1930 között volt a községben egy nagyobb és 8 kis szatócsbolt, 4 kocsma és 3 mészárszék. 1930-után mind többen kezdtek kedvet kapni a kereskedelemhez. 1938-ban a községben már volt 19 szatócsbolt,4 kocsma és 4 hentes-és mészárszék. Valamennyi kis alapterületű bolt volt, a forgalmuk nagyon kevés lehetett. A tulajdonosok egy-két hetenkint jártak áruért a nyírbátori vagy a mátészalkai nagykereskedőkhöz. Egy ilyen vásárlás alkalmával az öszazes áruféleséget egy lovasszekéren elhozták.