Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

lóban, azt pénzbüntetéssel Bujtották. Nyáron 8-9 órakor, télen 5-6 órakor volt a munka vége. ami az állatok Itatásával fejeződött be. Ekkor mehettek haza a családjukhoz. A munkát a legzordabb időben la végezni kellett, szünet nem volt. Egy béresre két pár ökröt, egy kocsisra három lovat bíztak. Ezeket kellett gondoznie, ezekkel kellett dolgoznia. A cselédségnek szabadság nem járt. Csupán egy napot kaptak évente: a baktai nagyvásár napját. Ezen a vásáron vették meg a télire való öltözetüket, lábbelijüket. MunkaBzüneti nap volt az újév első napja, a húsvét, pünkösd és a karácsony két-két napja, s ezenfelül augusztus 20-a, valamint Horthy Miklós nevenapja /december 6./, valamint a vasárnapok. Munkaszüneti napokon a "hetesek" látták el az állatokat, ami sorrendben került a cselédekre. Ezért külön díjazás nem járt. Az uradalom cselédeit, alkalmazottalt betegség esetére nem biztosították. Az uradalom egy magánpraxist folytató orvosnak átalányt, kommenclót fizetett és betegség esetén a betegnek ahhoz kellett mennie. A gyógyszer költségét s beteg viselte. Ha valaki huzamosabb ideig maradt betegségben, a betfgbe esés után egy hónapig kapott járandóságot, utána a semmit. Hoaszabb idő után még s lakást,az uradalmat is el kellett hagynia, hogy helyére másat vehessenek föl. Azt még leírni sem lehet, hogy milyen sors várt egy olyan, sok gyermekből álló családra, ahol a kenyérkereső apa kidőlt, súlyos beteggé vált, vagy meghalt. Ez pedig, sajnos gyakori dolog volt. A nagy hidegtől, esőtől az átázottruháju ember könnyen eshetett tüdőgyulladásba, ami rövid idő alatt el is vihette. Az uradalmi cseléd bére, fizetése azonos volt e falusi gazdák cselédeinek bérével.