Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

2. Torma Józsefné Takács Jolán: Kivándorlás Ajak községből

TORMA JÓZSEFNÉ TAKÁCS JOLÁN: KIVÁNDORLÁS AJAK KÖZSÉGBŐL Ha a község területén élő lakosság egy részének kivándorlási szándékát,okát vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra jutunk,hogy az itteni gazdasági helyzet, a birtokmegoszlás, a megélhetési lehetőség, az országos helyzetképpel volt azonos, bizonyos tekintetben azonban tálán még annál is rosszabb. Ajak jobbágyközség volt. 1848 után a felszabadult jobbágyság jogilag szabaddá vált, de gazdaságilag, földtulajdon tekintetében továbbra is nagyrészt nincstelen, zsellér maradt. Ugyanis a jobbágyfelszabadítás alkalmával csak azok a parasztok jutottak földhöz, akiknek kezelésében telek volt./Egy telek ajaki viszonylatban 24 kh földből állt,a hozzátartozó házas belsőséggel./ Ezt egész te lekalja föld

nek nevezték. A jobbágyfelszabadítással csak 75 telekalja föld talált gazdára. A lakosság jórésze továbbra is éppen úgy ki volt szolgáltatva a földbirtokosoknak, mint 1848 előtt. Ezáltal a mezőgazdasági népesség sorsában nem sok javulás mutatkozott. A jobbágy szabaddá vált, mint a madár, de ez a szabadság azt is jelentette, hogy róla azontúl már senki sem gondoskodott. Verejtékes munkával keresték meg szűkös mindennapi kenyerüket, !.különösen az uraságok földjén dolgozó cselédek. Márpedig ilyen cselédsorban igen sok ember élt a falu területén. Az öregek közül - visszaemlékezések vagy szájhagyomány alapján - még ma is sokan hangoztatják, "hogy a nép visszasírta az apák idejét, mert akkori robot kisebb volt, mint