Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

A királynak nem volt mit tenni.kénytelen volt elhozni és kiadta a parancsot, hogy ugy tisztítsák meg, hogy egy pénze sem essék le!És égessék el abban a pillanatban! De a halnak egy pénze elpattant és reggelre a király udvarán egy gyönyörű körtefa nőtt. A fán gyönyörű körték voltak. Mikor a király megkóstolta, kezdett gondolkozni, hogy milyen ize lehet ennek a körtének? Olyan ize van, mint TUndérszép Ilona csókjának, amikor először megcsókolta. A király annyira megszerette a körtefát, hogy mindig ott töltötte az idejét.Egyszer a királyné észrevette, hogy a körtefa az aranyhal által keletkezett az udvaron. Hegint betegnek tette magát és magához hivatta az urát és azt mondta: - Csak akkor gyógyulok meg, ha a körtefát kivágatja! A királynak nagyon rosszul jött ki ez a kérés, de nem volt mit tenni. A királyné odament a favágókhoz és megparancsolta: - Ugy vágják ki a fát, hogy annak egy forgácsa se essen el! De mikor az egyik szegényember vágta, kipattant belőle egy csuporra való fedő. A szegényember észrevétlenül a tarisznyájába tette és hazavitte és eldicsekedett vele a feleségének, hogy: - Hoztam egy csuporra való fedőt. Másnap, mikor elmentek a két öreg hazulról munkára, bezáródott az ajtó, a csuporfedő abban a pillanatban leugrott és átváltozott egy gyönyörű szép királykisasszonynyá és elkezdett takarítani. Felmosogatta az edényt és még meg is főzött ebédre. Mikor mindent elvégzett, akkor újra fedőnek változott és visszament a csuporra.Mikor hazamentek az öregek, nagyot néztek, hogy minden rendesen vót. Még meg is volt főzve. Mondja az öregasszony az urának: 82.