Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Majd mi el fogjuk a fekete királyt pusztítani! Vasárnap délelőtt tiz órakor kikiáltott a fekete király a kocsisnak, hogy fogjon be! Felült a kocsis a bakra, vagyis a tündérek királya és a lovak maguktél ragadtak befelé. Ezt meg a fekete király az ablakból nézte* - Na,nem baj, csakhogy már van egy kocsisom, aki befogja ezt a szép két lovat» A lovak azt mondták a kocsisnak, hogyha ki fognak érni a városból, akkor mondja, hogy: "Engedelmet kérek királyom, le kell szállni, nagyon elzsibbadt a lábam!" - Majd akkor mi el fogjuk intézni! El is indultak a nagy város felé. Éppen a templom elótt kellett elmenni,de mindenki a kocsist meg ezt a szép két lovat nézte. Mikor kiértek a város szélére, akkor azt mondta a kocsis a fekete királynak: - Én leszállok, mert nagyon zsibbad a lábam! - Jó, hát szállj le, én nem bánom, úgyis lassan mennek a lovak és utói fogol érni! Hogyne engedte volna meg a király, mikor ilyen jó kocsisa még nem volt. Lassan ment a két ló, de mikor a kocsis leszállt, akkor mint a sebes szélvész megindult a két ló. Szaladtak a lovak. A király kiesett a kocsiból, e ugy eltűnt, hogy egy darabot sem leltek meg belőle. A lovak is Így akarták. Akkor a két ló visszament a kocsishoz, vagyis a tündérkirályhoz, az felült és ment hazafelé. Ekkor a piacon ment keresztül, kérdezi a sok nép: - Hol van a fekete király? Ekkor mondja nekik a történetet, hogy mi történt. Nagy öröm volt a városban, nagyon örült a nép, hogy megszabadult a rossz fekete királytól. Mikor hazaértek, lementek a pincébe, és ott találták Tündérszép Ilonát. Most már megköszönte a tündérkirály a három katona jóságát, és egyet elküldött Tündérországba királynak, a másikat meg 80.