Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Van itt egy kis aranybárány, a szarva el van törve, azt kéne összeforrasztatni. - Vidd el hát akkor a báránykát. De mondd meg annak az ékszerésznek, hogy ugy forrassza össze, hogy ne látszódjon, hogy hol van összeforrasztva, mert ha meglátom, akkor halálra fogom Ítélni! El is vitte a szobalány a báránykát és megmondta az ékszerésznek: - Azt üzente Faragó Riska, hogy ugy forrassza meg, hogy ne látszódjon ki, hol van összeforrasztva! Mikor beforrasztotta az ékszerész, ekkor egy akkora kis jukat hagyott, hogy ő légy képibe bele tudjon bújni. Akkor összeforrasztotta. Belebujt és maga után is beforrasztotta a lyukat. Mikor a klsbárányka szarva kész volt, akkor a kisbárányka elkezdett a királyfi udvarában keservesen bőgni. Ezt a kisbáránybőgést meghallotta a szobalány, leszaladt a kastélyból, megfogta a kisbárányt. - Felséges királykisasszony, én nem látom, hol van összeforrasztva a szarva. Erre a királykisasszony is elkezdte vizsgálgatni. De ő sem tudta megállapítani, hol a forrasztás. A királykisasszony sem lelt benne semmi hibát. - ügyes ember lehetett, jól érti a forrasztást. Ezért megérdewal vagy három tál aranyat. Vigyél is le neki! És a szobalány le is vitte az aranyat, de nagyot nézett, hogy már a sátornak csak a hűlt helye van. Felszaladt a szobalány a királykisasszonyhoz, hogy már nincs itt az aranymllves, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A királykisasszony azt mondta: - Megállj, te furfangos mester, majd megtalállak én! Van nekem egy tükröm, abba ha belenézek, az élők sorában, 72.