Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

hova csak tudok, mindenüvé befújok. Reggel;* mikor felkeltek, azt mondta a Szál a királyfinak: - Hagyj itt egy katonát, valami mesterséget tanulni. Az én bátyám a Nap, ha csak az nem tud róla valamit. Felültek a ló hátára és elindultak a Napot felkeresni. Megint beértek egy erdőbe.Találtak egy kis házat. Ott Ult bent az öregasszony, kilencszáz éves lehetett. - Jó estét kivánok, édes öreganyám! - Jó estét fiaim, mi járatban vagytok? - Kedves öreganyám, én Faragó Riskát keresem - szólt a királyfi, - ha tetszene róla valamit tudni. - Én, fiam, nem hallottam, hacsak a fiam nem hallott róla, vagy 5 nem látta. Az én fiam a Nap. Most már készítek nektek vacsorát és megvacsoráztok. Lefeküsztök, hogy a fáradságot kipihenhessétek! Egyszer a nagy forróság megy hazafelé, majd megégeti ókét. - Jaj, de idegen szagot érzek én, édesanyám! - Meghiszem, kedves fiam. Van itt két másországi királyfi. Faragó Riskát keresik. Nem tudol róla valamit? - Én nem hallottam, sem nem láttam. Ha csak ... Van nekem három szolgám, ók nem látták, vagy nem tudnak róla valamit? - Most, kedves barátom, várjatok egy kicsit, mig hazajönnek. Mindjárt itthon kell nekik lenni, mert már késnek, tizenkét órára itthon kellett volna lenniük. De már amott jönnek! •= Hol voltatok, kutyák-ebek egyék meg a véreteket! - Kedves gazdánk, ne haragudj ránk, hogy egy kicsit késtünk, mert egyik cimboránk leszállott Faragó Riska udvarába káposztalevelet enni és egy szolga beleszúrta a 70.