Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Ennek hallatára a fiúgyermek kipattant az anyja hasából, azt kérdezte: - Hol van Faragé Riska? Az apja erre azt mondta: - Én is csak hirből hallottam, mint a cigány a darutojásnak a hirét. - Hiába megszülettem, úgysem lesz bennem gyönyörűségük, mert elindulok a Faragó Riska felkeresésére. Apám, adjon mellém három katonát, ugyanolyat, mint én vagyok! A király adott neki három katonát, paripával, fegyverrel felszerelte őket. - Mentek mendegéltek, hetedhét országon tul. Beértek egy erdőbe. Már este volt és ott ágyat csináltak mohából, falevelekből. A királyfi azt mondotta: - Ho, készítsetek ágyat! Olyanok vagytok mint én, én olyan vagyok, mint ti. Együtt fáradozunk. Erre lefeküdtek, kipihenték magukat. Reggel felkeltek és elindultak tovább. Mlntek napestig, beértek egy rettenetes nagy. erdőbe. Láttak ott egy kis világosságot és annak az irányába haladtak. El is értek egy kis házhoz.Benéztek az ablakon, egy öregasszonyt láttak ott. Lehetett vagy kilencvenkilenc éves. Bementek hozzá: - Szerencsés jőestét, öreganyám! - Mi járatban vagytok, kedves fiam, ahol még a madár se jár, ebbe a rettenetes nagy erdőbe? Erre azt mondja a királyfiú: - Faragó Riskát keresnénk. Nem tudna-e róla valamit, vagy útbaigazítást adni? - Én, kedves fiam, nem tudok róla. A fiam a Hold, ha hazajön, hátha az többet tud. Este a Holdvilág megy hazafelé, nagy hideggel, nagy világossággal. 680