Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- én hajtom a lovat és nem te! Hanem te hátul ülsz, oszt hunyd be a szemedet, hogy ki ne nyisd! Mer majd mikor én szólok, akkor kinyithatod! Ugy is vőt. Lementek. Megindult a két 16. Eccer, nem is olyan nagyon sokára, felesége hátraszól: - Kinyithatod a szemed! Mán lent vótak a fődön. A lovakkal. Mentek a király udvarára. Persze látták, hogy előkellő kocsi,meg, oda behajtattak.Mikor bemennek, mindjén fogadta a király ükét.. Bementek a helyükre és mlndján meg is kínálta Uket ebéddel. A fiju mindján mondta: - Ha, felséges király! Itt van a fának a gyümölcse, amit még sose ettél! Mindján késsel földarabolták, oszt mindnyájan ették. Még ü se evett, híjába levette. Csak akkor. - Hát - azt mondja -, fijam, még van valami! Aval dinnyét te elültettél, most éppen nagyon sok van rajta. Meg is van érve. Nahát abbul is hozattak be.Fölvágták a dinnyét, mindenféleképpen. Abbul is mindnyájan kóstoltak. Hát az anyját oszt kérdezte: - Hogy van? - Nagyon jól élek, fijam! - azt mondja. - Nincsen semmi bajom se! - De hát anyám! Én megnősültem, ez a feleségem.Nekem el kell menni oda vissza, ahun vőtam! Az U hazájába. No, a királynak meghatta, hogy az ő anyja valamikor meghal, szépen eltemettesse. De a klrálytul nem fogadott el semmiféle ajándékot, de a lányát se, mer már neki vőt felesége. Ekkor osztán elbúcsúztak. Elindultak. Mikor elmentek jő távolságra, nem látták ükét: Hunyd be a szemed! 45.