Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

lombul. Mikor a pap azt mondta, "Ámen" mán az kilépett, felugrott a lóra. Oszt mán eltűnt. Á meg: - Hajts, amennyire, csak utána! De bizony nem érték utol. Hazament. Hát egyszerű fiju, csak odahaza van. - Na, elkészítetted az ebédet? - Igenis, elkészítettem! Bemennek. Hát még jobban van elkészítve, mint ahogy ü parancsolta. Be ü nem gondolta, hogy hát ki az a vitéz, meg hogy ki készítette az ebédet! Leültek, oszt ettek. - Jó, izlik? - Nagyon jó! - azt mondja.-. ízlésem szerint készült el mindenféle ebéd. Na jó! Elgyütt a másik vasárnap. Akkor megént meghatta neki, hogy: olyat, osztán ne legyen pártja a vilá gon! Ha ezt el nem készíted, tudod, hogy mit Ígértem neked elsó vasárnap! - Tudom! - Avval oszt ük elmentek, gyütt a madár, vagyis a galamb. Átbüffencezett a fejin, egy lánnyá vált. - Eredj - azt mondja - a lóra, améken vótál, most ezüstszőrU lesz, meg te ezüstruhába fogsz menni! Eredj be és ülj ugy, mint azelőtt, hogy U lásson téged! Hát kérem szépen. Ü fel is ült. Elment. Bement. Hát bement, osztán Így a szeme közzé nézett megént a főmajszter, hogy milyen szép ezüstszőrU, vagy ezüstruhás izé, vitéz van bent! Hát osztán mikor a mise vége felé jártak, még azt se várta,hogy a pap áment mondjon, kiugrott, fölugrott a lovára: • Köd előttem, köd utánam! Otthatta. Ezek meg vágták a lovat, mégse értek haza. 42.