Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Erre a pap befogatott kát hintő kocsiba. Az egyik kocsin női ruhát vittek a király leányának a templom elébe. Beadták a ruhát. A királylány felöltözött és kijött a katonával a templomból. Felüljek a kocsira. Az egyiken a pap, a másikon a katona a lánnyal. Elindultak a királyipalota udvarába. Itt aztán a pap meg is eskette a katonát a királylánnyal. Nagy lakodalmat csaptak,a Kis Dadától Hagy Sásárig folyt a bor. Vacsora után aztán megkezdődött a nagy táncmulatság. Tisza, Duna, Dráva, Száva mind be volt kötve égy zsákba. Ahogy én is ott táncolok, mert én is elmentea, zabtaréj os sarkantyús csizmával, hát kirúgtam a zsákot és a viz mind kiömlött és szájjelfolyt,kiki a medrébe. Mulatság után aztán megkezdték a mézesheteket. Igen ám, de az öreg királyt hadüzenet nélkül megtámadta a szomszéd állam. A királynak annyi ideje volt osak, hogy a végrendeletet meghagyta. A fele királyságét is átirattá a vejére. A király el is vesztette a háborút. De mivel a fele királyság már a vejét illette, igy fele országát visszaadta az ellenfél a vőnek. így aztán tovább éldegéltek boldogan. Három év is eltelt már, amikor született a királynénak egy kisfia. Már nem volt semmi eszükben, amikor egy szép napon betoppant hozzájuk a kis inges flu. Erre a király kissé meglepődött, de azért erőt vett magán. Azt mondja a kis inges flunakt - Gyere hozzánk ebédelni. - Nekem nincs szükségem sem a fele országodra, sem a fele aranyadra, sem a fele ezüstödre. Még a kisfiádra sem. Nekem a feleségednek a felére van szükségem! Ekkor már megijedt a király Azt kérdezte a kis Inges fiútól, hogyt 30.