Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

látni? Megmondta és ezzel a katona el ia ment. i>3 a katonának nem igen esett jdl sem az étel, sem az ital, A muzsikásokra még csak rá sem szeretett nézni, napszálltakor jelentkezik a harangozó a katonánál! - No, katona uram - mondja a harangozó - , »oa

4

; mehetünk! « Hová? - kérdezte a katona» - Hát a templombal - Ki vagy te? - kérdezte a katona, - Én a harangozó vagyok, A tisztelendő ur küldös

;

. , hogy nyissam ki az ajtót, A katona a harangozóval al is indult a templom felé. Útközben egy kis inges fiu utánuk ment és azt mondja a katonának hátulról* - Megmentem az életedet, ha megosztod velem > '.Sf»l keresetedet! Erre a katona azt mondja< - Rendben van, megosztom« A kis inges fiu azt mondja a katonának, hogy* - Van a templomban egy nagy szobor, a Szent Antal szobra. Annak a háta mögé bújj ell És bármit látsz, me^ ne ijedj, csak mozdulatlanul maradj ott! Ugy is történt,A katona elbujt a szobuv mögé, éjfélkor a templomban megjelent egy mezítelen nő. Hozzáfogott orditani, Tört-zuzott,összetört mindent, de nem találta meg a katonát. Éjfél után három órakor, amikor a kokaa megszólalt, a nő eltűnt. A katona pedig kissé megbátorodva, egy ido múlva elindult sétálni a templomban. Amikor megvirradt,megyén a harangozó a hóna alatt egy nag> zsákkal, hogy összeszedje a csontokat. Meglepetésére látja., hogy a katona ott sétál a templomban. Azt aondja na ki 4 - Hát élsz? 7.