Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Most mit leltem, nektek adom! Vissza is ment a két bátyja, hát amikor látják, hogy csak egy darab mész, megint összeverték. A meszet pedig elhajintották. Elindultak. Hamu Jankó pedig felvette a darab meszet és elindult utánok.Mennek mendegélnek. A királyi várhoz nem messze Hamu Jankó megtanált az országúton egy kis ócska fazikat.Feltartja jó magasra és kiabálja, hogy mit lelt, villogtatja a kezébe. A két bátyja pedig azt hitte, hogy egy pénzes szelence, igy hát szaladtak vissza. Egymás ellen kiabálták, hogy: - Az enyém, az enyém! Hát,amikor visszaértek, látják, hogy nem pénzes szelence, hanem csak egy ócska fazék. Megint jól összeverték Jankót és otthagyták. Hamu Jankó felkelt és felvette a kis fazikat. Beletette a »bakójába. Utánament a bátyjainak. Azok elérték a királyi palotát. Bemegy as Idősebb fiu: - Jó napot, felséges király atyám. Grácis fejemnek, - Grácia, patvar fiam! Mi bajod? - Ugy hallottam, hogy felséges királyom annak adja s jányát feleségül, aki három szóra letorkolja. - Annak adom fiam - mondja. - De ugy gondolkozz., ha nem tudod letorkolni három szóra, karóba huzaton a fejedet! Már eddig kilencvenhétnek van karóba húzva a feje. Te leszel a kilencvennyolcadik! Kint állt a király és a királykisasszony ;-; gangan, ., szegénylegény meg az udvaron. Szólott kettőt hármat a fiu és a karóba húzták a fejét. Ment a középső fiu, ugyanúgy járt, mint a bátyja. Neki is karóba húzták a fejét. Ezt mind látta Hamu Jankó. Megrázkódott. Kiráz t;~; hamut magából és megindult a király elibe. Kacagták, éljenezték, hogy még ilyen fiatal ember nem vót és ez akar129.