Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)
téz is odament tanabizonyságai, ő is leszedte a csonka nyel" 'cet, ő is elment haza. Jancsi útközbe lőtt egy nyulat, hazavitte, megsütötték az öregasszonnyal. Megvacsoráztak, megint csak lefeküdtek. Másnap a második királykisasszonyra került a sor. Jancsi mikor felkőtt, egyenesen sétált a tengerhid partjára. Látta megint, hogy jön a fekete hintó, megint ugyancsak megállt a csonka fűzfánál.' Leszállt a királykisasz szony, meg a Veresálnok vitéz. A hintő elment haza. Azt mondja a királykisasszonynak) - Tessék egész nyugodton menni, ott leszek védelmezéséret A kisasszony kiment a tengerpartra, leült, ott sirt keservesen. Azt kérdi tülle Jancsit - Felséges királykisasszony, mért sir olyan keservesen? - Hogy ne sírnék, mikor ebbül a tengerbül mindjárt jön értem egy tizenkétfejü sárkány. A nénémet már megmentette a Veresálnok vitéz,de engem már nemigen fog tudni! Felséges királykisasszony, legyen szíves nézzen a fejembe, hátha segíthetek rajtái Kikor nézett a fejébe, látta a nénjének az aranygyűrűjét az óraláncon. Mán akkor gondolta, hogy nem a Veresálnok vitéz mentette meg a nénjét, hanem ez az Idegen. Mindjárt megkönnyebbült. Eccer a királykisasszony elvisitotta magát: - Jaj j, j ön mán! Jött a sárkány kifele. Hanta a tüzet, túrta a tajtékot. Kiszóltt - Jancsi, add be azt a jánytt Megöltél egy öcsémet, elvittél három korsó vizemet. Ha be nem adod, kimegyek, kásaszemnek vagdallak I lo.
