Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

rabszíjra fűzték és vitték Törökországba. Ezeket a szerencsétlen foglyokat megjegyezték. Vagy a fülüket vágták le, vagy az orrukbél csaptak le, hogyha valaki elszökik, akkor tudják, melyik szállítmányhoz tartozik. Az ilyen bélyegző helyeken halmok voltak a fülekből, orrdarabokbél. Nem volt fertőtlenítés, kötözés. Az egykori krónikások feljegyzése szerint kitaposott ösvények mutatták az utat Konstantinápolyig, amit a magyarok,a mezitlábos vánezorgő foglyok tapostak ki. Nem volt érdekes, hogy hány érkezik meg élve. Utánpótlásról gondoskodtak. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy miért is néptelenedtek el a török által megszállt falvak. 1594-ben a Máramaros irányából betörő tatárok pusztítása után 106 falut neveznek meg, mint gyéren lakottat, vagy elpusztultat. Büd is az állandóan zaklatott községek között van, akárcsak a szomszédai. Büd és a hajdúk Két okból is kívánatosnak tartom, hogy bővebben foglalkozzunk a hajdúkkal. Elsősorban azért, mert csaknem három évszázada élnek egymás mellett Szentmihály és Büd lakosai a szomszédos hajdúvárosok népével és nagyon keveset tudunk róluk. Másodsorban Bűdnek is volt magánföldesuri kiváltságlevele. A hajdú szó eredetéről két elmélet alakult ki. Kniezsa István igy magyarázza: "a magyar hajtó - hajdó - hajdú többesszám nominetivusza ment át a szláv, román, német nyelvbe." * Dusán J. Popovic szerb kutató a "hajdút" török eredetűnek véli, hivatkozik Vámbéry Árminra a világhírű orientalistára, aki szerint a török megfelelő sző népfelkelőt, önkéntest jelent. Hasonlít ez a szó az ukrán 23.