Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

"Arra mérget vehetsz, amit János mondott".Akinek az állítását igy igazolják, annak a szavában és munkájában nem csalódtak. No, nem mindenki ilyen feddhetetlen, akadnak szószegők, akiknek "nem kenyerük a munka". Ezekről egy kézlegyintéssel mindent kifejeznek. Súlyosabb a vélemény, ha a szöveg ilyen: "Nem közénk való, jött - ment!" Sehogyan sem tudták elviselni, hogy egy idegen betelepüljön, meghonosodjon. Éreztették vele, minek jött, ki hitta, van itt elég kenyérpusztitó. Ha egy - egy család mégis bekerült, majd csak 8 második, harmadik generáció érezhette magát otthon, vallhatta magát büdlnek. Nagy volt az ellentét Szent-Mlhály és BUd között. Ezt előmozdította vallásbeli különbség.Szent-Mihály többségében református, mig BUd hitét gyakorló görögkatólikus /kb. 40-50 évvel korábbi időkről van szó./ A felekezeti különbség kizárta a két falu fiatalságának a közeledését. Házasságról szó sem lehetett. Ragaszkodott a hitéhez a azentmihályi fiatal, de a büdl is. Ha észrevették a büdiek, hogy szentmihályi legény budi lánynak udvarolt, azt a Határ utcáig kergették, és ha megfoghatták, megverték. Sok komoly és őszinte szerelem, szép házasságot igérő kapcsolat tört ketté ezen a maradi felfogáson. Nem volt vasárnap, nagyobb ünnep, hogy verekedés, szurkálás nélkül múlt volna el. A verekedésből, ha az nem volt halálos,nem csináltak nagy ügyet. Pl. az egyik eset: Benéz, mondjuk István a korcsma üvegezett ajtaján, és látja, hogy a haragosa, János készül kijönni.István ugrik és egy lécdarabot tör a közeli kerítésből. Lesben áll, hogy ha kilép a haragosa, odagombol neki. Nyilik az ajtó. Látja ugyan István, hogy nem a haragosa lép ki, hanem egy másik legény, de ha már felkészült és kézrejött, ennek 142.