Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

kus/ fiának Miklósnak és István fiának Lászlónak a monostor emberei élelmezésével megbízott rakamazi famulusaival milyen kegyetlenül, embertelenül bántak. * Az "ítéletlevélből" szószerint a következőket olvashatják! "A leleszi prépostnak ^ és konventjének két megbízottja tanukat hallgatott ki arra vonatkozólag, hogy alperes Kállai Lökös fia Miklós és István fia László famulusaikkal és kíséretükbe szegődött birtokosokkal és más társaikkal felperes rakamazi Illés fia Lászlónak, Egyed és Jakab famulusainak Gyománban J az úton, amikor azok Rakamazi László kocsiján Bődbe /Beudbe/ élelmet vittek, elfogták-e és Kalló faluba vitték-e Rakamazi László kocsit húzó négy ökrét elvették-e, vagy pedig Egyedet, aki a kiskorú Jakabbal éjjel az alperesnek gyománi részbirtokáról rablók módjára ligna seu edificia domorum jobagionum ipsorum ibidem commorantium vitte-e a négy ökrös szekerén és a megye által Kallón felakasztották, Jakabot pedig közbenjárók kérésére szabadon bocsátották?" Rakamazi panasszal élt a felsőbb hatóságnál, de ezzel az idősebb famulusát már nem menthette meg. Ugyancsak Mályusz Elemér öklevéltárából tudjuk, az ügy újbóli tárgyalására Kállai Miklós már ötvened magával jelent meg, esküt tett arra, hogy Rakamazi László familiárisait éjjel kapta rajta az épületfa rablásán és az idősebbet azért akasztották fel. Ezek a dolgok gondolkodásra késztetnek bennünket, mégpedig azért, mert a perben végeredményben két nagyúri család tagjai álltak szemben egymással. A per tulajdonképpeni vesztese Rakamazi László felakasztott familiárisa lett. A túlzott és embertelen bosszú az akkori időkben nem volt ritkaság. A Kállaiak családjában különösen nem. 18.