Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

részéről a válasz. Nem is nagyon fordultak kéréssel csak az "idősanyám"-hoz, főleg a lányok. Tőle kapták a legényfiuk is vasárnapra a zsebpénzt, hogy

n

ne legyen alábbvaló másnál". Sokszor a serdülő lány uj ruháját csak a templomban vette észre az apa, és amikor az ebédnél szóvá tette, meg volt rá a magyarázat: "a pénzhez nem is nyúltam, ugy csináltam ki az árát a piacon". A kis kaska sokszor megjárta a piacot, a ténsurat /fűszeres zsidót/, amig összegyUlt a pénz az uj cipőre, uj ruhára. Az öregebbeket, ha erejük hanyatlott, nem vonták be erősen a munkába. Megbecsülték: "Dolgozott már eleget, pihenjen most már!" Az elején feltettem a kérdést: milyen volt a budi ember? Én ilyennek ismertem meg, több jő tulajdonsággal, mint rosszal. Az élet küzdelmes, viharos időszakában mindig feltalálja magát.Ha már változott az életkörülménye nem kell látástól vakulásig dolgoznia, de órára, percre van sokszor ma is beosztva a munkaideje. A feleség is műszakba , jár, most is Ő dolgozik többet. Ő az első, aki reggel felkel, és az utolsó, aki este lepihen. Ha valakit a fent Írtak érzékenyen érintenének, ma az ismert szólásra hivatkozva azt kell mondanom:nem inge, ne vegye magára, ha pedig rászabódott, akkor viselje! 146.