Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

venni. 10-15 liter hegyaljai borral tért haza, azt itthon nyereséggel eladta. Ez fedezte az ut költségeit. A pattogóból 3-4 nap alatt annyit árult, amit 2-3 hetes napszámmal keresett volna meg. A hétből még maradt az otthoni munkára is néhány nap. Takarékos

, meggondoltan költekező volt a budi ember. Minden célja egy-egy darab földnek a "ragasztása" /vásárlás/. Polgár, Tikos, Tiszadada, Tiszalök és Büdszentraihály szomszédos község BUddel, az emiitett községekből többnek volt a budi határban ingatlan tulajdona. De 1940re már csak néhány kis szentmihályi gazda járt át szántani, vetni. A budi ember koplalt, megvonta magától a jefalatokat, és megvásárolta az "idegenek" földjét. Sok nincstelen budi ember a semmiből küzdötte föl magát a tehetősebb gazdák közé. Eljárt vásárokra, adott- vett, tájékozott volt az árak felől. Akit tudott, becsapott, de ha ez rajta történt meg,nem haragudott az illetőre: "hát nem átejtett? Jól tette, miért hagytam magamat". Hegpróbált pénzt szerezni Amerikában is.Bankból vett fel kölcsönt az utazásra, majd küldte haza a dollárt. Első dolguk az volt,hogy megszabaduljanak a magas kamattól«. Kint igénytelenül élt, minden centet összerakott, és amikor annyi dollárral rendelkezett, amiből 5-10 hold földet vehetett,hazajött a családhoz.Egykettő, ha kint felejtette magát. Hűséges a falujához.Idegenbe,ha el is ment dolgozni, legfeljebb egy hétig volt távol. Uradalmakban, más községekben kommendes cseléd nem volt.Szerette a nyüzsgést, mozgást, a kötetlen és nem árára, perore beosztott munkát. Arra törekedett, hogy a maga ura, parancsolója legyen. "Reggel nyolcra a jegyzőnek be kell ülni az irodába,a tanítónak az iskolába, a harangszó a papot a templomba szólítja.Ha kifizetem az adómat,nekem nem parancsol senki." 144.