Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

Zokon eeett a tiszabttdieknek, hogy községük nevét és közigazgatási önállóságukat elvesztették. Egyre inkább kifogásolták, hogy BUdszentmihály lett az egyesitett község neve. Szerintük ebből a névből nem tűnik ki, hogy Tiszabtld önálló volt «pedig területénél és népességénél fogva számottevő részét alkotja a nagyközségnek. A felsőbb hatóságok azzal érveltek, hogy a BUdszentmihály névben a BUd névrésszel csak az egykori BUd községgel való szomszédságra utaltak. Különben 1908. november 16-án lett Szentmihályból BUdszentmihály, megkülönböztetésül az országban még néhány Szentmihály településtől. Méltatlankodtak a büdiek és kérték, ha nem tudnak olyan nevet adni az uj községnek, amit ők megfelelőnek találnak, adják vissza községük nevét és önállóságukat. Erről egyre nyugtalanabbul beszéltek, sőt a megye székhelyére, nyíregyházára való járásuk során mind türelmetlenebbül adtak kifejezést óhajuknak. A második világháború javában tartott. Volt egy olyan hivatalos álláspont, hogy az egyszerű emberek kérését, óhaját meg kell hallgatni és ha lehet, orvosolni kell. Egyelőre nem lett az óhajból semmi. Meghallgatták a küldöttségeket, Ígérgettek. A háború borzalma, szenvedése évről évre fokozódott. A Vöröskereszt utján sűrűbben érkeztek az ismeretlen harcterekről a családokhoz az eltűntekről, "hősi halottakról" az értesítések. Más, fontosabb dolgok foglalkoztatták a falut: az életbenmaradás. A fasizmus bukásával, községünk felszabadulásával /1944.XI.1./ fellélegzett a nép és 1946. júliusában küldöttség utazott föl Budapestre, és addig nem jöttek haza, amig Dr Erosa János. 134 miniszter közbenjárására nem teljesült kívánságuk: 1946. augusztus 1-től visszakapta a község önállóságát és a Tiazabüd nevett 138.