Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)
több faluban,nagy lelkesedéssel fogadták a háborút. Szólt a harang - még éjjel is harangoztak - csoportokba verődve daloltak: "Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd soha Bosznia..." A szentmihályi állomáson vagoniróztak. Tehervagonokban szállították a bevonulókat Nyíregyházára, Debrecenbe és Miskolcra. Anyák, apák, feleségek, testvérek és gyermekek érzékeny bucsut vettek szeretteiktói, akik Ígérték, hogy őszre itthon lesznek, mire lehullanak a falevelek befejezik a háborút, ősszel már néhány család az elöljáróságon keresztül értesítést kapott, hogy "hősi halottja van". Felocsúdott a nép, állandó rettegésben, bizonytalanságban éltek azok a családok,ahonnan hiányzott valaki, vajon vissza jön-e, él-e még? Mikor leez már vége? A bevonulók száma meghaladta a 250-et, akik közül 56-en már nem tértek haza. A reménykedő anya nem hitt az értesítésnek, élete végéig várta a fiát, várta haza. Esténként a petróleum lámpát lefekvéskor leszitotta, nem volt szabad eloltani,hadd legyen világ,mert ha éjszaka érkezik, tudja, hogy várnak rá. Volt olyan ház, ahol minden vasárnap délben teritettek az asztalon "a távol levőnek" is: "legyen Ő is közöttünk". A Hősök Kertjé-ben ma is áll egy egy Japánakácfa az elesettek emlékére. Halottak napján még ma is egy-egy virágcsokorral diszltik a fatörzseket. Balogh Ferenc, született: Tiezabiid,1896, nőtlen, 11 honv. gyalogezred, rendfokozata: honvéd, elesett az orosz fronton 1916. augusztus hóban. Barna Mihály. Tiszabüd, szül. 1892.,nőtlen, 11. honv. gy. e. t honvéd, orosz front 1915. Bákal Ferenc. Tiszabüd, szül. 1885.» nős, 65. gy. e. gyalogos, orosz front 1914. nov. 118.