Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

határ természetes regenerálódása, pihentetése. A nagyszámú szarvasmarha pedig az egyre nagyobb területet elfoglaló kapások számára biztosítja a pihentetés mellett is nélkülözhetetlen trágyázást. A takarmánytermesztés alacsony volta viszont /a vetett takarmányok hiánya/ a nyirlugosi állattenyésztés színvonalának megrekedését jelzi, ami a határhaBználat adott módjából következik: a legeltetésre alapozott,külterjes jellegű Bzarvasmarhatenyésztés egészen a legutóbbi évtizedekig fennmaradt. /A későbbiekben még visszatérek a takarmányozás, a trágyázás és az extenzív jelleg kérdéseire./ A nyirlugosi szarvasmarhatenyésztés és szerepének vizsgálatánál figyelembe kell még venni más tényezőket, igy a piacviszonyokat is. A Hyirség a piacgazdálkodáeba megkésve, csak a azázadforduló táján kapcsolódott be nagyobb arányban, elsősorban a kisparaszti állattartás fellendülése révén. Az állattenyésztésre nagyobb ösztönzést gyakorolnak a piacviszonyok, mint a növénytermesztésre. A lábon hajtható jószág az, amit legkönnyebben tud értékesíteni a nyírségi paraszt,a közlekedési nehézségek miatt. Ezért vált a legfontosabb pénzbevételi forrássá a szarvasmarhatartás, amiből az adót és egyéb kiadásaikat fizethetik. Hasonló szerepet töltött be a szarvasmarha országszerte is, mint a dél-nyirségi falvakban. II. A nagyobb arányúvá vált állattartás szükségessé tette a legelők jobb kihasználását, a legelőhasználati jog arányosítását. A rossz homokföldeken hamar kisült a fü, a jószág kitaposta, ezért a legelőterület célBzerü váltogatása /ugar, parlag, tarló/, a legeltetés szabályozósa elengedhetetlen volt. Ezenkivül össze kellett hangolni a faluközösség egész üzemvitelét, a különböző ágazatokat. Ugyanígy gondolni kellett az állomány minősógé-