Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

A szénagazdálkodásban alapvető fontosságú a rét, kaszáló trágyázása, gondozása. Egész éven keresztül trágyáztak: ősszel gabona alá szalmatrágyát,tavasszal a burgonya alá, télen pedig pelyvát, töreket almozva a jószág alá a kaszálót trágyázták. Ha tehették, minden évben, de legalább minden második évben trágyázták a rétet, kaszálót. Azt tartják,ha nem trágyázzák, megvadul a széna

, nem eszi a jószág. Az 19oo-as évek elejétől kezdett általános gyakorlattá válni a szántó-kaszáló hálatással vagy déleltetéssel való trágyázása. Az ilyen földre kevesebb istállótrágya kellett. Leginkább a gulya, csorda delelt a földeken, a juhokat csak télen engedték a legelőre, szántóra, ha legelőt váltottak. A csorda deleltetéséért 2 pengőt, a gulya hálatásáért és deleltetéséért 5 pengőt adtak a csordásnak, gulyásnak. A trágyázás mellett szükséges volt a rét, kaszáló gondozása. Tavasszal a friss vakondturásokat régebben tövisboronával, ujabban kapával, gereblyével,fa- vagy vasboronával egyengették el.A takarmányozásra nem való gyomot /töviBk

. lusÓBka

/ irtókapával vágták ki. A vizenyőeebb talajú kaszálókon zsombékvágó kapával egyengették el a zsombékos helyeket, hogy kaszáláskor a kasza hegye bele ne törjön a zsombékba. A nagyobb egyenetlenségeket ugy boronálták el, hogy a boronára súlyt /nagyobb követ/ tettek, ha ez nem volt, ekét-talyjgát ráraktak, esetleg ráálltak. A partosabb

, kikopott helyeket a kaszálón felszántották, lucernával, árpával vetették be. A tavaszi rétégetést nem alkalmazták, inkább lelegeltették a jószággal még ősszel is a füvet. A rét, kaszáló gondozását mindenki maga végezte. A viz elvezetését is a gazda végezte - a legközelebbi csatornáig a mezsgyén árkot ásott, esetleg a szom-