Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

mákból terjedt át a parasztgazdaságokba a századforduló után. I920/I930 között a parasztgazdaságok már országszerte termesztették. 10. A termeszthető fajtákat mindenkor a felváeárlók juttatták el a termesztőkhöz. Evente ellát ;

k a parasztgazdaságokat uj vetőmaggal, de mert ar.;-dk ára nagyon magas volt, a termesztők a régi magot mindig keverték a termesztésre kapott ujjal.Ez éveken belül a vetőmag elfajzásához vezetett. 11. A kérdésről részletesen tájékoztat Ráduly Emil tanulmánya a jelen kötetben. 12. Ráduly E. /i.m./ megállapitja, hogy a legutóbbi évekig a falu határának közel felét legelőként használták. Az állatállomány száma /szarvasmarha, ló és sertés együtt/ 1962-ben 4.934 db. volt, mig 1966-ban ez 3.414 db.-re csökkent. 13. A kérdéssel általános szinten és más összefüggésekben foglalkozik Orosz I., 1979. /L. ezen belül a földművelési rendszerekkel kapcsolatban leírtakat./ 14. V.o. Dobrossy I. 1978. 94.; Cobrossy I. 1971. 15. Bobrossy I.

t 1971. 579-588. 16. Erdész S., 1974. 72. 17. V.o. Erdész S., 1974. 72. 18. V.o. Erdész S., 1974. 79. 19. Takács L., I964. 203. 20. V.o. Viga Gy. 1977.; Kücsán J. 1977.; DobroBsy I.é.n. 21. Takács L. /L. a dohányszáritó pajtákkal foglalkozó részt./ 22. Balogh I. I965. 23. Balogh I. I965. 366. 24. Ecsedi I., 1934. 25. Galgóczi K., 1856.