Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)
tette a munkaeszközt a tengeri és a burgonya müvelésére, A kapáláson kivül más növényápolást eljárások a parasztgazdaságokban nem ismeretesek. A kártevők elleni védekezés csak a termelőszövetkezet hatására, az 195o-es évektől kezdett elterjedni. Napjainkban a védekezés központi szervezéssel folyik, s a határban termesztett burgonya porozása mindenki számára kötelező. Speciálisan helyi, vagy egyéni védekezési eljárások nem Ismeretesek. A burgonyatermesztésben a szedés a legmunkaigényesebb művelet. Hasonlóan ez köti le a művelésre fordított összes idő legszámottevőbb részét. A felszedés mindig kaláka-jellegű munka volt. A kertben termesztett burgonyát általában kiássák , a szántóföldi müvelésnél, nagyobb táblák esetében pedig kiszántják , ritkábban kapával bontják . A burgonya kiszántása már a századfordulón is általános volt. Ennek kettős oka van: egyrészt megforgatjáka földet, másrészt a bokrok egyenletes kiforgatása meggyorsította a felszedés folyamatát, de csökkentette a veszteBéget is. A kiszántott burgonyát nők és gyermekek, vagy idősebb emberek, szedték kupac okba, majd vesszőkosarakban hordták a szekérre, A naponta kiszántott mennyiséget folyamatosan hordták haza. Az utóbbi két évtizedben folyamatosan megváltozott, átalakult a munkaszervezet, a betakarítás. A betakarításhoz a család - sok esetben nem is helyben lakó - tagjai szerveződnek. A korábbi összesegités megszűnt, a jóember meghatározott dijért segit az elöregedő családoknak. A betakarítás után a kiválogatás, majd az ezt követő tárolás mindig a portán történt. A rövid idő alatt felhasználandó burgonyát verem ben tárolták, a hosszabb időre tárolandót pedig lekuppol ták. Aki kevesebb mennyiséget kuppol t. az szalmával kibélelt gödröt, vagy árkot ásott.
