Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

már csak felszíni kapcsolata van. Ha az idősebbek közül sokan vannak is, akik az állattartás hiedelmeit mint egységes ée kötelező, a munkafolyamatokhoz szorosan kapcsolódd normarendszert ismerték is meg, ma már egyikük sem tekinti ezt egységesnek, még kevésbé kötelezőnek. Jelen életük gyakorlatához ennek csak kis töredéke kapcsolódik. Jegyzetek: 1. Amint azt a szarvasmarhatartásról irott dolgozatból láthatjuk. 2. Manga J.

. 1968. 19. Hiedelemtartalmu szökés alatt értek olyan rituális cselekményeket, amelyek valamilyen képzettel párosulnak, amelyeket valamilyen hiedelem érdekében végeznek el. 3« Ferenczi !.

. 1970. 26-41. Külön tanulmányban foglal~ kőzik az elles utáni tej felhasználásával. 4« Ferenczi !.

. 1970. 34. 5. A harmatszedés másik változatáról a rontásról irott fejezetben szólok. 6. Az irodalom alapján arról győződhetünk meg,hogy a baromfival kapcsolatos hiedelmek az állathiedelmek közül a tehénhez kapcsolódókon kivül országszerte e legváltozato8abbak és a legelőbbek. /Vö. Krupa A.

, 1974. 209./ 7. Manga J.

. I968. 19. 8» A tartalom és forma problémájáról 1. Manga J

.

. I96B. 209. 9. Az irodalomból az derül ki, hogy országosan elterjedt hiedelem. Vö. Kovács Gy.

. 1937. 173. 10. Más területeken általában harmadnap /János napján/ vitték ki a szalmát. Vö. Kovács Gy.

. 1937. 173.; Man ga J.

. 1968. 75.