Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)
mányozták. u yepeltettek kézből, szabadon, vagy a leszúrt járomszeghez pányvázva mindenütt, ahol erre alkalom nyílott: dűlőúton, árokszélen, stb. A lovaknál alkalmazott vasbéklyót Nyirlugoson nem használják a tehenekhez, bér a környéken, igy pl, Nyiracsádon ujabban ez is előfordul. A téli takarmányozás viszont nehézségekbe ütközött, A nyirlugosi állattartás jellegében bekövetkező változások, a tartásmód fokozatos intenzivebbé válása a takarmányozás módjának és szerepének alakulásán mérhető le legjobban, azonban ez a folyamat Nyirlugoson későn bontakozott ki, jobbára csak az 193o-as évektől kezdődően, A vízrendezések előtt, mivel lényegesen kevesebb kaszáló állt rendelkezésre, a jószág főleg szalmán, töreken, kukoricaszáron telelt. A heverőmarha téli takarmányozáséra amúgy is kevés gondot fordítottak, hagyták lesoványodni, legyengülni. A századforduló tájára már változott a helyzet. A szénatermő területek kibővültek, az állatállomány becse is megnőtt.Ennek ellenére sem beszélhetünk még a takarmányozás jellegének megváltozásáról. A réti széna jelentősége megnőtt, úgyannyira, hogy a kaszáló nagyságával mérték, ki mennyi állatot tud tartani, de a szalma, törek, csutka továbbra is nagyarányú felhasználása mellett a szántóföldi szálas- és szemes takarmányok szerepe elenyésző maradt. 1925-ben pl. csupán a szántóföld 2 %-ót vetették be takarmányfélékkel. Ez még a szomszédos községek /Nyiradony, Nyirmlhálydi, Nyirbéltek/ hasonló célra felhasznált földterületénél is ;k&B2Öti: //11, 8, 17 7%./ A határhasználat adott módja mellœttt ~ ea határ fele állandóan legelőnek volt hagyva - ta takarmáánytermesztésnek nem is lehetett helye a művelésű irearnjBïzerben. Az előbbihez még azt is hozzá kell tenni, hogy (ugyanabban az évben a takarmány 89 %-át a loo holdon felüli birtokoló!.
