Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/

A Vállalat 1956-ra alkalmazott már néhány technikust. Technikusra bizták a minőségi ellenőrzést, lényegé* ,2 ben tehát a MEO feladatat. A technikusok Végh Zoltán

, Nehéz György

, Beszédes Dezsőnével és Kállai Menyhértné

vel elkészítették "az egyedi munkára megállapított anyagnormát és időnormát". Felszámolták a rezsit, a forgalmi adót és igy hozták ki a 16.000 forintos végösszeget. Kiderült, hogy ez az összeg túlságosan magas. Legközelebbi "versenytárs" Nagy István mübutor asztalos volt Nyírbátorból, aki igen szép, kiállításokon dijat nyert fényezett hálókat tudott előállitani 12-13.000 Ft-ért. A BÉKE HÁLÓ tehát egyelőre raktárra került. 1956-tól 1960-ig

. A megmaradt "BÉKE HÁLÓ"-k gazdára találtak, hiszen rövid időre pénzbőség és áruhiány lépett fel. A munkástanácsok ugyanis felelőtlen manőverezésbe'kezdtek s a legtöbb munkahelyen egyhavi bért fizettek ki a dolgozóknak. Ráadásul a "sztrájkok miatt" 1956 novemberében hetek estek ki a termelésből, ami öeszesen 22 milliárd forintjába került az országnak. "Összkomfortos sztrájk volt", ahogy 3 egy vezetőnk akkor mondta. Pénz tehát volt, áru meg nem, az emberek inflációtól féltek, gazdára talált tehát minden Béke háló

. A konszolidálódás után azonban az üzemi tanács határozatot hozott. Nem készítenek többé fényezett hálót, hiszen sem a technológiai jártasság, eem a felszereltség nem elegendő még a sikeres szériákhoz.