Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/

looo Ft-ban Term. Munkás Egy főre Előző évihez Év érték létez, jutó term. + % % érték 1965 18.746 188 99.712 341,9 8,0 1966 23.461 217 108.115 370,7 8,4 1967 25.255 216 116.921 400,9 9,1 1968 30.787 230 113.856 459,0 14,4 1969 38.008 254 149.637 513,1 11.7 1970 47.173 287 169.687 561,9 13,3 1971 51.734 282 179.632 1972 57.143 217 215.633 1973 56.672 226 250.761 Eddig jutott el 1973-ig, tehát az uj üzem beindulásáig a Vállalat. Létható az adatokból, hogy a munkáslétszám nem növekedett, megközelítően ugyanaz maradt, két visszaesés volt, egyik az 1965-ös profiltisztitáe következtében /a Váeérosnaményi Ládaüzem 1964-ben vált le/, a másik létszámcsökkenés a Nyirbélteki üzem leváltása után következett be. Ee csökkent a létszám azért is, mert Kun István elvtárs, az uj igazgató magasabb követelményeket támasztott 1965-ben, és néhányan uj munkahely után néztek. Az egy főre jutó termelési érték azonban állandóan emelkedett, bizonyítva ezzel, hogy nőtt a szatmári asztalosok szakértelme, a modern eljárások meghonosodtak, a dolgozók képessé váltsk uj, bonyolultabb müveletek elvégzésére is. 1960-ban, amikor még az EREÉRT is a Vállalathoz tartozott, akkor magasabb volt a termelési érték: 75 millió