Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)
Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/
tek-vettek, kétlaki életre kényszerültek, B az első hivő szóra jöttek vissza. 1954=re tehető a megszilárdulás. Ekkor határolódtak el az ágazatok. Ha.tározott, önálló arculata lett a kőműves , ács , asztalos , üveges részlegnek. Az üveges részleg 1954-ben kialakította a képkeretező csoportot is. Ez a részleg azóta is működik, sőt: csaknem ugyanazokkal az emberekkel. Fehér Barna kezdettől fogva ott dolgozik, pedig kerékgyártóként jött a Vállalathoz, ha rövid időre is. Az első, egyetemet végzett mérnök, Lakatos Tibor. Lakatos Tibor erdészmérnök volt, 1954-56 között volt a Vállalatnál, majd visszament erdészeti vonalra. Mivel a kőműves részleg kevés állóeszközt igényelt, néhány gépre volt szükségük csupán, egy malterkavaróra , egy betonkeverőre , s azt nem kaphatták meg, mást meg nem igényeltek, ezért a beszerzési összegeket az asztalos részleg kapta. Egy fényezőt is beszereztek, igaz, hogy többször volt használaton kivül, mint használható, és beszereztek egy furnérpréselőt is, hozzákezdtek hát a bútorok gyártásához. Szalag és körfürész, vastagsági gyalugép, marógép, fúrógép, csiszológép, kombinált gyalugép, fényezógép és furnérpréselő! Megvolt tehát a műszaki- technikai bázis. 1956-ra megérett a feltétel - legalábbis ugy látták, a fényezett butor gyártásához . Vásároltak egy pónilovat Vasas Gábortól . Volt már saját tulajdonban szállitó eszköz is, bár "élőszerszám" kocsissal, de mégiscsak saját.
