Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/

A Jurácsik féle gatter Győrteleken csupán néhány munkással dolgozott. Az üzem rönköket dolgozott fel deszkának

. Jurácsik ezt, amig az ővé volt, lakossági megrendelésre üzemeltette, közvetlen igényeket elégitett ki. Ipari sínpár nem vezetett hozzá, elhozták a rönköket a szekeresek. Miután a vállalat átvette a gattert, a rönkök deszkává fürészelését folytatta, de ládaelemek gyártásához is hozzákezdett. Ehhez pedig már asszonyi munkaerő is kellett. A Vállalat első nődolgozója özvegy Lakatos Mihályné volt. Megérdemli, hogy megjegyezzük a nevét. A gatter dolgozói elsősorban győrteleki asszonyok voltak, de Mátészalkáról is jártak ki néhányan. A gatter tehát uj lehetőséget nyitott. És adott a Vállalatnak néhány uj értékes munkaerőt, mégpedig:

Avarfi Lajos Üzemvezetőt, mér ő sem él, Tőkei Istvánt

, aki még mindig dolgozik, bejár Győrtelekről és Kubinyi Lajost. Egy-két hónap után fenyőfürészárut készitettek. Tulajdonképpen a Jurácsik féle üzemből alakult ki a Mátészalkai ÉRDÉRT, és cs

a

k azért nem Győrteleken, mert ott az iparvágányt egymillió forintért csinálták volna meg. Persze, nemcsak iparvágány nem volt Győrteleken, de még a legszükségesebb, a villany sem volt bevezetve. Fürészüzem villany nélkül

! És mégis üzemelt. A szükséges e- nergiát egy gépállomási traktor szolgáltatta

. "Nyitott félszer" ez volt az épület - semmi több. Ezt csak azért Jegyzem meg, mert utóda, az ÉRDÉRT, ma 480 millió forintot tesz le évente a népgazdaság asztalára. Akkor még nem volt folyamatos munka. Nemcsak a gatterüzem nem biztositott folyamatos munkát, de maga a mátészalkai üzem sem adhatott. Volt ugy. hogy két hétig sem volt munka. Olyankor hazaküldték a dolgozókat,

s azok otthon tet-