Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)
Grasselli Miklós ny. mérnök: A Nyíregyházi Dohány-fermentálő Vállalat megalakulása és fejlődése felszabadulástól napjainkig /1975. évi megyei szakszervezeti pályázat/@43
Szege- Szabói- Debre- Heve- Kapa TI- ÖSBZ; di Ró- cei ceni el szai Nagylóta 226 10 236 ha Nyírbátor - 647 1726 334 2707 n Nyíregyháza - 1644 346 104 115 2209 n Polgár 66 371 259 93 789 n Rakamaz 892 317 173 1382 1» Tiezaroff - 196 121 317 « Vósárosnemény - 542 258 850 869 6253 Bt=lg8SI>llr3 5023 C8&SSES 731 1034 214 14124 ha r = s A táblázat a 13 "Tiszántúli" beváltó üzem adatait mutatja, mert annak idején elsősorban a felsorolt üzemek voltak érdekelve a Debrecenben üzemelő gépifermentáló tizem nyersanyaggal történő ellátásában. Ezekből az üzemekből alakult meg 1949. január 1-én a "Tiszántúli DOHÁNYBEVÁLTÓ NEMZETI VÁLL A LA T". Irányító ós felügyeleti hatóságunk is megváltozott* A dohányjövedéki Központi Igazgatóság megszűnt és feladatkörét átvette a "Dohány termeié si Ipari Központ"'' A Budapesti Dohánybeváltó Nemzeti Vállalathoz tartozott a Duna-Tisza között és a Dunántúlon lévő további 14 dohánybeváltó tizem. A ^iezántul dohánybeváltó üzemeiben szakadatlanul folyt a dohánytermelés területi szervező munkája. A természetes uton történő szárítás céljait szolgáló volt "uradalmi" széritópajték - amelyek a háborús események következtében el nem pusztultak - részben a helyenként alakuló szövetkezetek tulajdonába kerültek, részben azon újonnan földhözjutottak épitették fel falusi udvaraikat,
