Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Sándor Gabriella a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimn. tanulója, a Megyei Levéltár honismereti szakkörének tagja: Nyíregyháza malmai. A város újraépítésétől a kapitalizmus koráig /1977. évi megyei pályázat/

Továbbra is üzemelni hagyta az elavult, évszázados technikával működő apró malmokat, hiszen ezek nagy bevételt jelentettek számára. 1848-ban ez az összeg: 121.792 váltóforint 47 3/4 kr 1949-ben ez az összeg: 120.131 " 30 1/3 " volt, ami az új, korszerű malom működésével esetleg nem a 16 városkasszába folyt volna be. 1859-ben talán azért, hogy hozzájáruljon némileg az iparfejlesztéshez, vagy pedig az^rt mert valóbsr szüksége volt rá, vízimalom épitásét tűzte napirendre. A készitendő épitmény helyéül a Szarvas szigetet jelölte ki. A vizimalom épitése vállalkozók által törtért, akik a kijelölt helyen kivül semmi egyebet nem kaotak. * "Az épitési engedéllyel egybekötendő bérlet nyilvános árverés utján fog a vállalkozók kezébe átruháztatni." - Tehát az épitést is árveréshez köti, s csak ezután lesz a bérlő kezében a felápitett malom. A bérleti idő: 9 év. A megengedett épitési idő egy év /amely idő bérletmentes./ Ezt ha túllépi a bérlő, a városnak jogában áll az engedélytől őt megfosztani, s újabb lelkes vállalkozó kezébe átengedni. Kikötésként szerepel a szerződésben, hogy a malom épitésénél nemcsak a viziépitészet szabályait kell figyelemmel kisérni, hanem a helyi viszonyokat, adottságokat is szem előtt kell tartani. Ezért nem szabad a vizet folyásából felforgatni,mert kiszoritva kiöntéseket, károkat okoz. Tilos a viz lebocsájtása annyira, hogy a kenderáztató és kallóviz kifolyjon."