Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Sándor Gabriella a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimn. tanulója, a Megyei Levéltár honismereti szakkörének tagja: Nyíregyháza malmai. A város újraépítésétől a kapitalizmus koráig /1977. évi megyei pályázat/

Ezek a molnárok derék, becsületes emberek voltak. Többen közülük évtizedeken át tisztességgel őrölték az "életet". Három név a régi molnárok közül, akik hosszú időn át gyakran szerepeltek a malombirói iratuk bejegyzéseiben. Szokol Mihály, Magyar Jőzsef, Gróff Dániel. Feltételezhető, hogy a fent emiitett Szokol neviiek egy család tagj8i voltak, s ez a szép mesterség apáról fiúra öröklődött. Nyíregyházán, mint bármely szakma képviselői, a molnárok is céhtagok voltak, érdekvédelmi szervezetet, céhet alkottak. .A céh a konkurencia és a kontárok ellen jött létre. A molnárcéh esetében nem bizonyos, hogy efféle okok játszottak szerepet megalakulásánál. Sokkal inkább valószínű, hogy egyéni érdekük biztosítása,szem előtt tartása miatt. A molnárcéh megalakulásáról, tevékenységéről igen keveset tudunk. Voltak szabályzatai, latinul articulusai, amit a királytól kaptak, természetesen bizonyos aranypénz befizetése mellett. 1825-ben kelt levelükben a céhtagok panaszolták a "Nemes Communitásnak" /communitás= közösség itt: tanács/, hogy a drágán megváeárolt articulusok helyett a város fő17 biraja ujakat követel tőlük. ' A főbirő fenyítésképpen emiitette, hogy ellenkező esetben, tehát ha a molnárok maradnak a régi szabályzatok mellett, akkor nem kapnak a várostól legényeket, akik segítenének az őrlésben. Ez a molnárok munkáját megbénítaná. Abban az esetben, ha valaki nem. céhtag, nem lehet a városi malmok egyikében sem molnár. - A város ezzel kizárta a kontárokat a városi malmokból.