Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Sándor Gabriella a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimn. tanulója, a Megyei Levéltár honismereti szakkörének tagja: Nyíregyháza malmai. A város újraépítésétől a kapitalizmus koráig /1977. évi megyei pályázat/

A lehetőségek adottak voltak, lássuk a város élt-e velük? A korcsma, mészárszék,bolt tartáea, sőr, bor, pálinka mérése /földesúri/ regálé jog volt. A regálé adó Jellege Károly Róbert uralkodása alatt, 1300-as években vált ismertté. Az uralkodó a királyi hatalom biztosítását regáléjövedelmekből fedezte, ami csakis az ő tulajdonát képezte. Ilyenek voltak a pénzverés, a harmincad stb., s voltak kisebb haszonvételek is. Kéeőbb ezek nemcsak királyi kiváltságot képeztek, hanem a földesurak Jogkörébe is átmentek. A malomtartás földesúri jog volt. A malom fogalmán a XIX. század elejéig mindazon kézmii és korai manufakturális ipari építészeti létesítményeit értették, amelyek emberi, állati vagy természeti mozgáeenergiával működtek. 2 Ez a meghatalmazás azonban nem mutatja meg a malmok funkcióját, csupán építészeti sajátosságait emeli ki. Az önellátásra berendezkedő földesuraknak nagy szükségük volt a különféle malmokra, amiket kezdetben az udavarházak mellett építettek. A malmokkal a középkori birtokadományozások, király és feudális hűségjutalmak gyakran foglalkoztak. A magyar ember a "lisztelő"- őrlő"m8lmot ezent ée kiválságoa helynek tartotta. Ez a kenyér és istenség fogalmának összefonódásából, a kenyér szentségéből eredt. Hosszú ideig menedékül szolgáltak az üldözötteknek, aeilumok voltak. Fontos társadalmi ezerepet töltöttek be, mert közigazgatási, tanácskozási színhelyül is szolgáltak.