Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)
Gál Márta gimn. tanuló, Kisvárda: A Kisvárdai Szeszipari Vállalat története
Kisvárda katonai kiüritése idején a németek fel akarták robbantani a finomítót és igy megsemmisíteni az ott tárolt 200 vagon szeszt.Miután a gyár lakóterület közé volt beékelve és a szesztartályok felrobbantása elpusztította volna az egész környékét, sikerült megakadályozni a robbantást. F e llazitották a szesz tartályok tisztító buvárnyílásait, bogy az összes tárolt szesz kifolyatható legyen. A szesz elfolyatása érdekében a gyár dolgozóival megbontották a szesztartályok kármentőit. A város gyors katonai kiüritése miatt azonban megmenekült a gyár és a teljes szeszkészlete. A gyári vagyon megmentésében, amit Vári Bálint régi dolgozótól tudtam meg nagy szerepe volt Tóth Károly, Sipercz Sándor nyugdijasoknak, s természetesen a történet elmesélőjének is, aki már 5 éve nyugdijban van és a 65. életévéhez közeledik. Kisvárdán szerény otthonában feleségével éli öreg napjait. Ezek a dolgozók a gyárat hajtó villanymotorokat és egyéb fontos anyagokat elásták, elrejtették, hogy amint lehetőség nyílik rá a gyár beindítható legyen. A szovjet csapatok külön őrséget állitottak a gyárba, amely 1945 májusáig a szovjet hadsereg parancsnoksága alatt állt. 1945 májusában a gyárat átadták a magyar hatóságoknak, igy az a debreceni kormány irányítása alá került. 1945 májusától 1950. évi államosításig a gyár a Szeszegyedáruságé volt. Egy ideig leállt a gyár, s 1946ban indult újra a termelés szeszfinomitással. A nyersszesz alapanyagot, a mezőgazdasági kisüzemektől kapták, melyeket a nagybirtokok felbomlása után a falusi földmüvelés, szövetkezetek üzemeltettek. 1945-ben megalakult a gyárban az Üzemi Bizottság,mely hatékonyan harcolt a dolgozók érdekében.
