Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Kovács Ágnes gimn. tanuló, Nyírbátor: Adatok a nyírbátori "Boni" gyár történetének megírásához /1978. évi megyei pályázat/

1950-ben a gyártelepet profil ezerint szétválasztották, és igy külön tevékenykedett a növényolajgyár, a malom, a szeszgyár, a likörgyár, valamint a közüzemű villanytelep. A kenyérgyár tanácsi vállalat lett. Minden tizemben külön-külön lett igazgató kinevezve. Itt alakult meg 1949-ben a Keletmagyarországi Növényolaj Sajtoló Üzemek Nemzeti Vállalat Központja, mivel a hatáskörükbe tartozó üzemek közül a nyírbátori gyár volt a legnagyobb. A tájegységi központ 1950-ben Nyíregyházi Növényolaj ipari Egyesüléssé fejlődött, mely magába foglalta az eddigi üzemeken kivül a Nyíregyházán működő két és a Debrecenben működő egy olaj gyárat is. Később a kisebb, alacsony színvonalú üzemeket leállították és csigapréssel ellátott egységeket meghagyva dolgozott. 1957-ben tovább racionalizálódott, a központ, mely 1950. július 1-től /1957. szeptember l-ig Nyíregyházán működött/ visszaköltözött Nyírbátorba. Ekkor a neve Tiszántúli Növényolajipari Vállalatra változott. Legfontosabb üzemei, igy: - a növényolajgyár, - a háztartási vegyicikkeket gyártó üzem 1968-tól, - a gyertyagyér 1960-tól. A társadalommal szembeni kötelezettség, a lakosság igényeinek még tervszerűbb kielégítésének biztosítása, a folyamatos fejlesztés ütemszerü végrehajtása céljából 1964-ben megalakult Budapesten Vállalatunk Központja, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat, mslynek gyéregysége lett a nyírbátori "BONI" gyár is. A mai gyárban négy profilban, igy: - növényolaj, - mosószerfélék,