Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

5. Csevegés múzeumunk érdekében is I-IV. /1908/

A másik Andrást, Meczónás csipte meg, még pedig nagyobb sikerrel, mert ő lett muzeumunknak egyik legkimagaslóbb pártolója. Miután az alma nem esik messze a fájától, Bandi örökölte apjától a Meczénás-betegsóget. Neki köszönhetjük a nagyhalászi határban fekvő kis zomborhegyi honfoglaláskori magyar temetőnek felfedését és átkutatását. Nem emlékezem, - de lehet, - hogy ezen cikksorozatban már fentebb elmondottam, hogy ezen temető a Tisza-szabályozás előtt a mintegy 140000 katasztrális holdnyi területű "Rétköznek" képezte a környezetből 5-6 méternyire kiemelkedő, körülbelől három holdnyi szigetét. Az uralkodó északi szél a déli végre hordotta fel a homokot. Az északi végén emberemlékezet óta csontokat és cseréptöredékeket találtak. Â magaslatról a földnek tulajdonosa két ásónyomnyi homokot hordatott le a környező tőzeges /püfős/ területnek termékenyebbé tétele végett. Tizenöt sírból csak egy jellegzetes honfoglaláskori vascsákány menekült meg az elpusztulástól, a milyennek egy honfoglaláskori demecseri kard mellett talált - párját muzeumunk őrzi, mint Elek Lászlónak becses ajándékát és a melynek egyikét azért kérte volna a honfoglalás és az Árpádkornak legalaposabb tudósa Dr.Nagy Géza múzeumi őr, mert ezen alak a nemeeti múzeumnak dúsgazdag honfoglaláskori gyűjteményéből hiányzik. Mint afféle kocarégész, én is érdeklődöm - különösen - honfoglaláskori leletek iránt; de inkább kiállók huszonöt botot, mint végig olvassam a rajzmellékletek nélküli, minden apró részletekig kiterjeszkedő tudós jelentéseket, a melynek olvasása mellett kezdetben nagyokat ásitok, végre szégyenszemre elalszom, amiért a vaskalaposok jogosan lebunkózhatnának. Hogy ezen kutyamódon szégyenletes és kellemetlen ha-