Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/

setleg több gyárat alapitok, de előre bejelentett tőkével. Ha a limited vállalat megbukik is, ez egyéb vállalataimat, vagy más vagyonomat nem érinti. Természetes dolog, hogy az üzleti könyvek hatósági ellenőrzés alatt állanak. Visszatérve arra az eredeti témára, hogy miként lehet sörből 60 év alatt ötven, vagy százmilliomossá válni, elmondom a mostani Dreher nagyapjának,vagy szépapjának esetét, a ki a mult századnak negyvenes éveiben Bécsben kézimunkától sem irtózó szegény katonatisztecske volt,de azért több láng lobogott szivében, mint akármelyik vén trottly tábornokéban. Bele kellett tehát neki bolondulnia egy ragyogó szépségű leányba. Akkor még rongyos 6000 forint volt a cautio.de ezt sem tudták ketten összehozni, de a sziv lefőzi a bankot.

Dreher 2000 forinttal kiment Londonba. Beállott ottan i napszámosnak egyik elsőrendű sörgyárba, talán abba, a melyben a gyári munkások a gyalázatos emlékű gazembert - Haynaut - hosszú bajuszánál fogva végig vonszolták a szenyvizeket levezető csatornába, mert hát másféle fürdő meg sem illethette, és a mely fenevadat a birka türelmű magyar nemzet nyugodtan engedett megdögleni szatmármegyei birtokán. Dreher két év alatt eltanulta Londonban a bécsiek előtt addig még ösmeretlen finomabb sörgyártásnak titkait. Haza jövetele után a megmaradt pár ezer forintocskával egy inci-finci, ici-pici sörfőző telepecskét létesitett Schwechatban, a melynek produktumát a régi "Alte Blummenstoch, Lothringen, Zur Schnecke, Zur Weintraube, Zum Linden, Zum blauen Stern" sat. bemutatta, a melyekben az ötvenes években én is többször megfordultam. Ezek a lebujokhoz hasonlítható helyiségek találkozó helyei voltak az egyszerű kinézésű, de dus gazdag bécsi polgároknak, Hausherreknek. Ezeknek igen megtetszett Drehernek a söre.Nem is akartak többé mást nyakalni, mint a Dreher sörét, de Dreher c