Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/
Csevegés m uzeumunk érdekében is IV. Annak a históriája, hogy az Örök ifjú Liptay Ede, - a ki ma is el tudná járni a kállai kettőst, - de a ki egy kissé turpiskodik, mert 84 évesnek vallja magát, pedig 89 éves testvére, özv.Kovács Ferencné rokonom szerint 86 éves, ősrégészeti gyűjteményét muzeumunknak ajándékozta, a mely a Bpesten 1877. évben tartott nemzetközi régészeti congressus alkalmával általános feltűnést keltett és a mely a birtokában volt nagyfalui őstelepről került, de a melyből azóta jó szive több tárgyat szétajándékozott, a sörnek köszönhető, a melyről a nóta nem azt mondja, hogy a "Sörtől okos lesz a szamár is." Ezt az árpalevet német italnak tekintjük, a melyet arra sem tartunk érdemesnek, hogy kocintsunk vele, legfeljebb a pohár fenekét verjük az asztalhoz, pedig hát inkább azon németeket kellene felfenekelni, a kik alaptalan gyűlölködésből barbár hiriinket költik és müharagból vi s szaki vannak bennünket Âzsiába, tulajdonképen pedig telhetetlen kongó gyomruknak megtöltése végett akarnak az afrikaihoz hasonló kongó gyarmatot csinálni őseink által 1000 év előtt szerzett államunkból. Ettől azonban orruk nem csak azért foghagymás, mert a hóditásba nekünk magyaroknak is van némi beleszólásunk, hanem főképen azést, mert olyan acélkemény konc vagyunk, miszerint a rajtunk rágódni akaró, de egymásra is irigy zsákmányszomj as osztráknak, porosznémetnek és Isten tudja hány más népnek foga belénk fog törni. Na de hát nem foglalkozom szakszerűen politikával. Végezzék el ezt suttyomban herceg Eulenburg, herceg Hohenlohe. Ez az ő dolguk, meg a komornyikaiaké; hanem visszatérek a sörre,az általunk ócsárolt italra, a melyet mi magyarok hazafias gyűlöletből óriási mennyiségben pusztitunk el, a melytől annak egyik legnagyobb kedvelője, Bismarck sem butult el végképen, de
