Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/

diazitéssel ékitett fazékkal együtt két bronzsisakot, 20 -30 bronzkardot, bográcsot, Tedret találtak vasnak nyoma nélkül; nálunk Sényőn ezen fazéknak sokkal szebb ikertestvérét egyéb bronztárgyak nélkül; Máriapőcson két kétguzsu bográcsot, melyeknek egyike a Bécsben őrzött uniczi és bardócziakhoz hasonló diazitéssel bir. De különös azon körülmény, hogy a Nyírhez tartozó Kántorjánosiban egy kétguzsu bográcsban tömörmarkolatu, egy darabban öntött bronzkardot, a melynek pengéje azomban nagyrészben hiányzik, jellegzetes bronzkorszaki kést, fürészt, sarlót, európai ós magyarországi typusu fülecskével ellátott tokos baltát, karpereczekét, bronzrögöt sat. találtak, a melyek a bronzkorszak fénykorára vallanak, mig ilyenek Hallstadtban nem akadtak, kétségtelenül azt bizonyltja,hogy ezen edények nálunk nem hallstadti befolyásnak termékei,mert elképzelhetetlen az, hogy az edényeknek alakjaival együtt a vasnak ösmeretét is ne hozták volna onnan magukkal azok, a kiknek szépészeti érzéke - a diszitésekből következtetve - sokkal jobban volt kifejlődve, mint a hallstadti sőfőzöknek. Az emiitett, és a leletek által beigazolt ténykörülményekből tehát semmiesetre sem lehet azt következtetni, hogy a mi - alakra nézve a hallstadtiakhoz teljesen hasonló - bronzfazekaink,kétguzsu bográcsaink, guzsos vedreink hallstadtből származtak volna hozzánk, hanem vagy azt, hogy ezen izlós egy eddig még ismeretlen tőlünk délkeletre eső kiindulási pontból elágazva,hozzánk egyenesen keletről, Hallstadtba pedig délkeletről Etrurian át vette útját. De az sem lehetetlen ám, sőt inkább valószínű, hogy a bronzkorszaknak vége felé a Kr. előtti Il-ik évezredben ezen edényeknek ösmerete tőlünk származott át Hallstadtba, azon vidékre, a mely természeti szépségekben gazdag ugyan, de számbavehető földmüvelés ma sincs, akkor pedig még kevésbbé nem volt, Sónyalásból megélni nem lehetvén, főzték azt és ennek árából szerezték be otthon nélkülözött szükségleteiket. A megélhetés nehézségeivel kapcsolatos sanyaruság nem engedték meg nekik edényeiknek fáradságos díszítését. Az Ízlésnek fejlődése tehát hanyatlott.