Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

A régészeti gyűjtemény csak az irott történelem előtti időket világítja meg némileg, tehát csak aféle gusztálás, ami csak kevéssel nemesebb, mint a ferbliben a négy ász, vagy a makaóban a schlágernek a kigusztálása. A régészeti gyűjteményeknek fontosságát azonban lekicsinyelni még sem jogos, mert hiszen minden gazdag múzeumnak különösen hazánkban - ez volt a csirája. A nemesebb értelemben vett kiváncsiságot ez ébresztette fel. Csak nagy sokára nőtte ki magát ásványtani,növénytani, állattani, néprajzi, képző- és iparművészeti gyűjteménnyé, ami egy helyre felhalmozva szemlélhetővé tette mindazt, ami valamely vidéknek sajátságait feltünteti és alkalmas az érdeklődést felkelteni azoknál, akik addig behunyt szemmel kóborogtak a lelki világban. Olyan közművelődési házat ámodtam, amely nincs házsorokba dugva, hanem a legnagyobb világitásban terjeszti a világosságot. A miniszter kimondotta, hogy ezen közművelődési házakat csak ott és azon arányban fogja anyagi támogatásban részesíteni, a nol nemcsak áhitozást, hanem megfelelő áldozatkészséget is lát. Hála Istennek, hogy a vármegye és Nyíregyháza város nem állanak egymással olyan lábon, mint a kutya a macskával, mert különben a kultúrháznak fuccs lenne. Repülő sültgalambot berúgott állapotban valahogy csak eltudnék képzelni; de olyan sült galambot, amely szájában kultúrházzal rimánkodnék bekebelezésért még a bolondok házában sem tudnék álmodni. Aztán az a miniszter azt is kimondotta, hogy az általa támogatandó kultúrházban egy olyan nagy teremnek is kell lenni, amely 3-400 embert képes befogadni és a hol nemcsak kizárólag a jó Ízlést fejlesztő magas szinvonalu hangversenyeket élvezhetjük, hanem esetleg másféle - talán vetített képekkel is tarkázott - általánosabb érdeklődést keltő népszerű, tudományos előadásokkal a műveltséget - ami egyenes arányban áll