Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

26. Múzeumunk érdekében. Hun és gót emlékek Szabolcsban /1917-1918/

Tonalas omamentumok láthatók ugyancsak Shantung félszigeten a Hiai-Tang- Shan dombon egy sirkámra kőfalába vésve, mely arról is nevezetes, hogy ezen láthatók a nyilazó hunlovasok legrégibb ismert ábrázolásai /Kx.u.I-ső század/. Magyar területről még egy tárgyat ismerünk,melyen hasonló zig-zeg vonalas geometriai ékítmény fordul elő, és pedig egy jellemző nópvándorláskori csat tot, a pestmegyei Ordas község határából /most a nemzeti múzeumban/. Legnagyobb meglepetésemre szolgált azonban egy kis agyagcsupor, melyet a Katóhalom északi tövében óstak ki 1914. július 24-én /a múzeum leltárában IV.-134 sorszám alatt/. Ennek az edénynek az oldalát köröskörül két sorban egy ós ugyanazon sablon benyomatai diszitik, melyek sajátos geometriai ékítményt tartalmaznak, t.i. egy dült keresztet, melyet két párhuzamos egyenes metsz. Ez a különös rajz sem fordul elő máshol, mint az utóbb emiitett kinai ábrázolások közt, hol szintén egy edény /valószínűleg áldozati edény/, falát disziti. Azt hiszem, hogy az eddig ismert nópvándorláskori emlékeink közt az emiitett gá vai leletek szolgáltatják a legbiztosabb alapot a hun emlékek megállapítására. Nézetem szerint a halom aljában nemcsak hunok, hanem nagyrészben gótok is temetkeztek, hiszen Attila seregének tetemes részét gótok alkották. Vármegyénk területe azonban nemcsak honfoglaló őseinkre és a hunokra szolgáltatta minden más vidék felett a legfontosabb adatokat, hanem muzeumunk eléggé gazdag más korszakokból származó okmányszerü leletekben is. Most egyelőre legfontosabb lenne a gávai Katóhalmi hun- gót gazdag temetkezési helynek gondos szakszerű megásatása. Ezen célra a muzeumok és könyvtárak főfelügyelősége 500 koronát juttat a rendelkezésemre. Gróf Dessewffy Miklós barátom, a magyar numizmatikai társulatnak tiszteletbeli elnöke, aki régészeti irodalmunkat