Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

gel a városi követet prudens és circumspectus visszacimzéssel vélte megsérteni. Erre a városi követ viszontválaszát azzal kezdte, hogy a barom is lehet nagytekintetű, igen nagyságos és méltóságos magatartású tömeg, de prudens - okos - vagy circumspectus körültekintő - csak ember lehet, és igy hálásan fogadja ezen kitüntető cimzést. Az előbb pápává változott vármegyei követ siketnémává lett. Hát én magamat sem titulálom, ugy hogy "Mi" vagy "E sorok irója," hanem csak per "Én", mert hát az "Én"-jét csak egy hypocrita tagadhatja meg. Nincsen türelmesebb valami a papirosnál.Nem jön dühbe. Bármilyen badarságot, szamárságot, hazugságot harag nélkül elszenved, nem ugy mint "E soroknak szerény irója", aki pár év előtt Nyíregyházán rendezett képkiállítás alkalmával akkori főispánunkkal, báró Feilitzsch Bertholddal, több festőművésszel 03 néhány budapesti újságíróval Túrán Propper Samunál egy lucullusi ebédnek voltam részese. Annál a Propper Samunál, akinek vagyona tisztán szorgalom és értelemnek gyümölcse,amihez semmiféle szenny nem tapad; aki muzeumunknak Kállay Andráson és gróf Vay Gáboron kivül egyik legbőkezűbb mecénássá és aki most is egy telket és 6000 koronát ajánlott fel egy Túrán létesitendő óvodára. Az ebéd alkalmával egyik újságíró apró gombostükkel spékelt hosszú cifra dictiőt vágott ki, amire "E soroknak legeslegszerényebb irója" volt az "Echo", amely egyebek között azt is hangoztatta, hogy ennyi szamárságot olyan szép szavakkal előadva még soha sem hallott. Szerencse, hogy ezen sorokat aligha olvassa, mert különben rekontrázna azzal, hogy ö pedig ennyi szamárságot felpongyolázva el sem tudott képzelni. Igaza lenne! Kert muzeumur.król akartam szóllani; már pedig eddig szó sem esett róla. Arról a múzeumról, amely Isten oltalma alatt áll;mert